Ünnepi köszöntők, emlékezések

Két éves voltam, amikor megalakult a budapesti Szent István Gimnázium öregdiákjaiból Záborszky József vezetésével a Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekar. Sajnos nem sok emlékem van az eseményről. Talán, ha tudom, 25 év múlva engem fog érni az a megtiszteltetés, hogy a zenekar vezető karmestere leszek, jobban figyelek a körülöttem levő világra.
Következő találkozásom az együttessel 2008 decemberében volt. Fiatal “konzisként” a Gimnázium kórusával és a Jubileumi Zenekarral közösen adtunk elő részleteket Handel Messiásából a Szent István Bazilikában. Be kell valljam, nem nagyon ismertem akkor még az együttest. Annyit láttam, hogy minden kedd este megjelentek az “öreg diákok”, bezáródott a Kisterem ajtaja, majd pár perc múlva zene szűrődött ki.
Eltelt négy év, aztán még négy (ezalatt bejártam két kontinenst), hazatértem és visszakerültem az “istvános” forgatagba. 2017 őszén találkoztam újra a zenekarral. Meg voltam szeppenve, bevallom. Nem könnyű fiatal karmesterként kiállni egy idegen együttes elé, mert azt érzi az ember, hogy valami nagyon okosat kell most mondani. Valószínűleg ez sikerült, mert 2018 januárjától felkértek, hogy legyek a zenekar másodkarmestere. Azon a nyáron csapatépítésen és közös zenélésen voltam a zenekarral Tokajban. Fantasztikus volt a hétköznapok forgatagából ismert emberekkel táborozni. Első közös koncertemre az együttessel 2018 októberében került sor. Nagy megtiszteltetés ért, hogy az alapító – Záborszky József – 100. születésnapja alkalmából rendezett koncertjén én vezényelhettem. Hatalmas élmény volt úgy gondolom mindenkinek, mind a zenekarban ülőknek, mind a közönségnek a koncert. A felkészülési időszak felejthetetlen lesz számomra. Szeretettel és türelemmel volt irányomba mindenki a zenekarból. A próbák szünetében spontán népgyűlések alakultak a karmesteri dobogó körül, ahol a tapasztaltabb zenész kollégáktól kaptam életre szóló jó tanácsokat, amiket ezúton is még egyszer köszönök. Ezen a koncerten adatott meg az az életre szóló lehetőség is, hogy Konrád György brácsaművésszel együtt zenélhettem. Tavaly májusban volt az első alkalom, hogy a Jubileumi Zenekarral felállhattam a Zeneakadémia színpadára, és az ő segítségükkel sikerült lediplomáznom. Ötös lett.
2019 augusztusban kerestek meg és kértek föl, hogy szeptembertől legyek a zenekar vezetőkarmestere, amire igent mondtam. Többek között ennek a következménye az, hogy írhatok ebbe az ünnepi kiadványba. Nagy lendülettel vetettem bele magam a munkába. Október 26-án már a komáromi Szent András Bazilikában adtunk koncertet, hatalmas sikerrel. Nagyon szeretem azt a lelkesedést, hangulatot, ami a próbákon van, úgy érzem, sikerült megtalálnom a közös hangot a zenekarral. Minden héten együtt fejlődünk és alakítjuk egymást.
És most egy picit a jövőről. Fiatal karmesterként hatalmas lehetőséget és felelősséget kaptam. Megtanulhatom hivatásom minden fortélyát, a próbarend megírásától kezdve a koncertek vezényléséig. Ezekkel a fejemben kezdtem el gondolkozni, és megkeresni a következő évek útját a zenekar számára. Nagy öröm lenne, ha minden évben nagyszabású koncertet adhatnánk Budapest egy rangos hangversenytermében. Ehhez természetesen fontos, hogy mind egyénileg minden zenész, mind az együttes a legjobbra és legmagasabb színvonalra törekedjen. Már most érzem, hogy mindenki ezzel a gondolattal a fejében érkezik keddenként próbára.
Szeretnénk elindítani egy tematikus koncertsorozatot a jövőben. Minden koncert egy-egy zeneszerző művei köré lenne felépítve. Az első ilyen tervezett hangverseny az októberi lesz, ahol Dvořák művek (Csellóverseny, Újvilág szimfónia) lesznek terítéken, 2021 márciusában pedig Puccini Messa di Gloriája lesz műsoron. Fontosnak tartom, hogy az ami elindult 25 évvel ezelőtt, azt még ugyanennyi év múlva is ünnepelhessük. A Jubileumi Zenekar egy nagyon különleges együttes. A zene szeretete hozza ide és tartja tagjai közt a zenészeit. Ezt kell minél több embernek átadni és megmutatni, miben is van a mi erőnk. Ha így teszünk, akkor leszünk mi még 30-35-40 és még sokkal több évesek is.

Juhász Bence

A Jubileumi Zenekart még István konzis koromból ismerem, nemegyszer előfordult, hogy benéztem Ménesi Gergely próbáira, hogy ellessem a karmesterség csínját-bínját, ezért tulajdonképpen valamennyire már ismert terepen találtam magam, mikor Záborszky Kálmán felkért, hogy vegyem át a zenekar vezetését 2017-ben. Az együttessel két teljes évadon keresztül muzsikáltunk együtt, nagyon sokféle műsort vittünk színpadra, ezért – bár a két év hamar elszállt – nagyon színes időszakként él emlékeimben a közösen eltöltött idő. Rengeteg dolgot tanított nekem a Jubileumi Zenekar, azon kívül, hogy sok darabot velük csináltam életemben először, emberileg is életre szóló leckéket kaptam.
Mindezért nagyon hálás vagyok a zenekarnak, és kívánok még sok örömteli zenei és közösségi pillanatot!

Dénes-Worowski Marcell

10 éves voltam, amikor ráeszméltem, milyen gyönyörű és mennyire izgalmas a zenekari muzsika. Azóta él bennem a vágy, hogy karmester legyek. Kezdetben magamat képeztem, gyűjtöttem és tanulmányoztam a partitúrákat, koncertre jártam és figyeltem a karmestereket, akiknek a keze alatt játszottam. A legtöbbet Záborszky Józseftől tanultam és ő volt az első, akinek az 1960-as balatonboglári táborban el is mondtam titkos vágyamat. Meglepetésemre azt válaszolta: a következő próbán vezényeljek el egy művet. Egy fáról levágott és sebtében megtisztogatott ág volt a pálcám, a mű pedig Weber Euryanthe nyitánya. Máig beleborzongok abba az érzésbe, amikor intésemre először megszólalt a zenekar. Később hivatásos zenekari muzsikus lettem, de nem mondtam le a vezénylésről: több évtizedig vezettem a Szentendrei Kamarazenekart, tíz évig voltam a Váci Szimfonikus Zenekar karmestere és pályámnak méltó lezárása volt, hogy Ménesi Gergely személyes felkérése alapján 2016-2018-ban két évig vezethettem a Szent István Gimnázium Jubileumi Zenekarának próbáit. Több mint ötven év után ugyanannak a zenekarnak a pultján állni, mint életemben először, nagy műveket vezényelni: óriási élmény volt, amit azzal próbáltam viszonozni, hogy igyekeztem valamicskét átadni itteni muzsikus társaimnak az életem során összegyűjtött rengeteg tapasztalatból.
Azt kívánom a jubileum alkalmából, hogy sokáig, sőt: örökké éljen a Jubileumi Zenekar!

Fenyő Gábor

A Szent István Gimnázium Jubileumi Szimfonikus Zenekara egy csodálatos élő közösség, egymást segítő emberek társasága; közös gyökereink szétvághatatlanok, Záborszky József példája maradandó. Mi magunk is továbbadjuk. A közösségi zenélés legmagasabb rendű formája az operajátszás, vagy az oratórium előadás. A legnagyobb odafigyelés szükséges ilyenkor egymásra, a kórusra. A mindenkinek külön is nehéz szólamait eggyé kovácsolni csak olyan együttessel lehet, akik mind szeretnék a teljes összhangot a szólamon belül is, sőt, a másik zenésszel közösen. Felejthetetlen élmény a Jubileumi Szimfonikus Zenekarral előadott Mozart és Verdi Requiemek sora, amely remekművekben elmélyülni s előadni azokat, felér egy imádsággal. Mindannyiunkért szóljon hát ez az imádság, hogy hivatásunkat betöltve embertársaink részére ugyanúgy jó példa és megerősítő társ lehessünk, mint ahogyan Záborszky József az ma is számunkra.

Ménesi Gergely

Oly sokunknak a zenei fejlődés-fejlesztés legfontosabb színhelye, ahol megismerhettük és nagy örömmel játszhattuk a zeneirodalom színét-javát, ahol egy kiterjedt, nagy család részévé váltunk mindannyian. Ebből a nagy családból sokan a hivatásos muzsikusi pályát választottuk. A többiek nagy része más úton haladt tovább, de a zene, a hangszer és a zenekar szeretete megmaradt náluk is. Családegyesítés céljából ŐK hozták létre a Jubileumi Zenekart. És a család nem csak egyesült, de folyamatosan bővült is. Az egykori diákokból szülők, majd nagyszülők lettek, és folyamatosan hozták a zenélő utánpótlást. Így történhet meg, hogy a nyári tokaji (Záborszky József szülővárosa) táborokban nagypapa és unoka egy pultnál ülve követi a karmester apukát, férj és feleség együtt fújja hangszerét, miközben nagymama próbálja a gyerekeket csitítani, vagy egy másik nagymama a gyerekeivel és unokáival kamarazenél. Azt hiszem, ez a lelkesedés és ez a múlt a következő 25 év biztos záloga.

Konrád János

István-zenekarosnak lenni varázslat és megtiszteltetés, különösen, ha ezt a sokgenerációs „zenekari családfát“ valaki – ahogy én is – 14 éves korától akár 74 éves koráig aktív muzsikusként követhette végig. A Jubileumi Szimfonikus Zenekar azoknak a megszállott, a zenélésért élő, volt István-zenekaros hangszeresek együttese, akik fáradtságot és szabadidőt nem kímélve, igazi varázslatban képesek muzsikálni. Ezt karmesterként sokszor volt alkalmam tapasztalni.

Antal Mátyás

Záborszky József ravatalánál arról beszéltem – többek között – hogy a jelenlévő több ezres tömeg egy családnak tekinthető és így Záborszky József örököse is egyben. Arra is emlékeztettem az „istvános családot”, hogy azt tanultuk Józsi bácsitól, a családfőtől, hogy erőnk egységben jelentősen nagyobb, mint az egyének erejének összege, így kinek-kinek a maga kis örökségét nem otthon kell vitrinben dédelgetve megőrizni, hanem a családot egyben tartva kincseinket – mint erőnket – egyesítve, a jó szolgához méltó módon azt szaporítva és megsokszorozva mutatni fel, mint szellemi örökséget.
A nevezett család azóta hatalmasra növekedett. A volt növendékeket és tagokat nem számolva ma mintegy 1600 tanuló, 200 tanár és a Zuglói Filharmónia professzionális közössége jelenti az aktív közösséget. Ezen belül már csaknem húsz különböző együttes munkájában vesznek részt fiataljaink, elsajátítva éppen azokat a képességeket, amelyeket alapítónk egykor nekünk megtanított. Azt is mondhatjuk, ez a szellemi örökség lenne a mi „családi ezüstünk”.
Ennek az örökségnek az egyik leghitelesebb birtokosa a Jubileumi Zenekar közössége, ahol az együvétartozás szükségességét, a közös muzsikálás örömét hűségesen képviselik és a közösségi értékteremtést a legtisztább „istvános” szellemben végzik.
Mint a zenekar alapító tagja, hosszú éveken át kitartó közreműködője - sajnálatosan az utóbbi években csak szívbéli támogatója, de reményeim szerint a bizonytalan jövőben ismét aktív tagja - kívánok a Zenekar fennállásának kerek évfordulóján a közösségnek aktív, eredményes és szívet melengető sikeres koncerteket.

Makovecz Pál
igazgató